Szerezzük vissza a jővönket!

Jámbor András választási programja

Az alábbi program tartalmazza azokat a gondolatokat és elképzeléseket, amelyekkel leginkább le tudjuk írni, mit gondolunk a világról. Ez nem egy párt programja, és nem tér ki mindenre. Olyan pontokat sűrítettünk össze benne, amelyek túlmutatnak, vagy kiegészítik a hatpárti összefogás programját, amelyet mi is elfogadunk és támogatunk.

“Ez itt meg micsoda?” – kérdezné Marty és a Doktor a Vissza a jövőbe című filmből, ha véletlenül 2021 Magyarországára utaztak volna az időben. Koronavírus-járvány, a társadalmainkat átalakító közösségi média, klímakatasztrófa, robotizáció. Szétesett egészségügy, romló oktatási rendszer, leszakadó térségek, növekvő egyenlőtlenségek, oligarchák, új földesurak, feleségeknek közpénzen vett földek, mindannyiunk lábán álló gyerekek, mindent leuraló korrupció, a gazdag családoknak kedvező családtámogatás, multiknak a hatalomért kiárusított gazdaság, megszállt és kivégzett szabad média, üresen tátongó stadionok, az EU második legkisebb minimálbére, egészségügyből kizárt tízezrek és szétvert dolgozói jogok. A szabadság, a gondoskodás és a közösség hiánya mindenhol.

Most még nincs szükségünk időgépre, de ha nem cselekszünk most, egy szabad és gondoskodó közösség megteremtéséért, akkor már csak egy időgép fog segíteni.

Pontosan ezért, a 2022-es választásra készülve nem csupán azt kell kitalálnunk, hogy hogyan váltjuk le az Orbán-rendszert, hanem azt is, hogy mit csinálunk a bukása után, hogyan teremtünk egy szabad, gondoskodó és közösségi Magyarországot, hogyan szerezzük vissza a jövőnket.

Ahhoz, hogy közösségként gondoljunk az országra, törlesztenünk kell az elmúlt 30 év adósságait. A politikai elitnek le kell rónia azt az adósságát, amivel tartozik a rendszerváltás után cserbenhagyott, és a 2010-es fülkeforradalom után kitaszított millióknak.

Új gondoskodásra van szükség, amelyben az ember áll a középpontban. A gondoskodásnak a kormányváltás után azt kell jelentenie, hogy a magyar állam és a választott politikai elit nem hagy cserben senkit, hogy a munka nem kötelesség, hanem a jólét szinonimája lesz. Hogy tudjuk, a közösségünknek ez az érdeke, és valódi demokrácia csak akkor lehetséges, ha nem csak a kevesek, hanem mindenki számára lehetőség a jólét elérése.

Új szabadságra van szükség, amelyben a hatalom nem az oligarcháké, a politika pedig nem az elitekről szól. Ahol a szuverenitás nem a politikai elit, hanem a nép szuverenitását jelenti. Olyan szabadságra, amely alatt nem a kevesek külföldi utazási jogát értjük, hanem a sokak lehetőségét arra, hogy a tisztes munka után el tudjanak jutni a Balatonra. Ahol mindenkinek van lehetősége élni a szabadsággal.

Sok mindent újra kell gondolnunk, amelynek újragondolására eddig nem fordítottunk elég energiát, amikor politikáról beszéltünk.

Miért nem szeretjük a munkánkat? A munkaalapú társadalom helyett miért nem egy olyan társadalmat képzelünk el, ahol a cél a tisztességes munkahelyek, a tisztességes bérezés, a pihenéshez és kikapcsolódáshoz való jog, a munkahelyi demokrácia eszméjének megvalósítása?

Ki birtokolja a médiát, és ezzel a politikai hatalmat? Miért oligarchák, háttéremberek, és miért nem az újságírók és a nép?

Kinek jut gondoskodás? Miért azoknak, akik amúgy is tudnak magukról gondoskodni? Miért nem azoknak, akiknek ha lehetőséget ad az állam, meg tudják állítani saját lecsúszásukat, és a szegénység továbbörökítését?

Miért nem beszélünk a 21. század veszélyeiről? Ha nem szerezzük vissza jövőnket, és nem cselekszünk, akkor pont úgy fog a közösségi média, a globális nagytőke, a robotizáció és legfőképp a klímakatasztrófa átrobogni rajtunk, mint most a koronavírus-járvány.

De ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ adjunk, először le kell győznünk Orbán Viktor rendszerét. Én ezért fogok küzdeni, és azt gondolom mind jelöltként, mind a közösségem jelöltjeként, olyan témákat és erőforrásokat tudok behozni ebbe a küzdelembe, amelyek növelik a kormányváltás esélyét.

A Szikra Mozgalom és a hatpárti közös ellenzék, az Egységben Magyarországért jelöltje vagyok ezen a választáson. A Szikra Mozgalom az egyre erősebb baloldali közegből alakult lassan két éve, és helyben mind Pikó András, mind Baranyi Krisztina, mind Karácsony Gergely polgármesteri kampányát segítette a 2019-es győzelemkor.

A 2022-es választás nagyon szoros lesz, én pedig azért is indulok jelöltként, hogy erőforrásokat hozzak be ebbe a küzdelembe. Az épülő baloldali közeg, a Szikra Mozgalom, médiatermékek, helyek, érdekképviseleti mozgalmak behozása az ellenzéki hatpárti együttműködésbe erősíteni fogja az Orbán-ellenes erőket. Ez a közeg egyszer már megmutatta az erejét 2018 végén a a hatpárti együttműködést összehozó rabszolgatörvény-ellenes tiltakozások elindításával, tüntetések szervezésével, azzal, hogy nem hagyta a dolgozók ügyét elsikkadni.

Aki követi a közéleti tevékenységemet, írásaimat a Mércén vagy posztjaimat a Facebookon, tudja, hogy olyan témákról, olyan társadalmi csoportokról beszélek, amelyek ritkán kapnak teret az ellenzéki térfélen vagy a független sajtóban. Pedig Orbán legyőzéséhez elengedhetetlen a megszólításuk. A hó vége miatt aggódók, a dolgozók, a szolgáltató szektor alkalmazottai, az állami alkalmazottak, a fiatalok és a nők szavazatai nélkül nincs esély a kormányváltására.

Ezért is indulok a választáson, mert velem nem csupán egy jelöltet, hanem egy közösséget, gondolatokat és témákat nyer az ellenzéki koalíció, velem nyerni fogunk!

Jámbor András vagyok, két gyermek édesapja, gyerekkorom óta józsefvárosi lakos, és a közös ellenzék jelöltjeként elindulok a 2022-es választáson a nyolcadik és kilencedik kerületet magában foglaló 6-os számú egyéni választókerületben. Elindulok, hogy veletek szövetkezve közösen visszaszerezzük a jövőnk!

Olvassátok el a programomat, és szavazzatok rám április 3-án!

Ezeket kell megtennünk, hogy visszaszerezhessük a jövőnket!

I. Szabadrablás helyett szabadságot a dolgozóknak!

A rendszerváltáskor Magyarország egy olyan pillanatban csöppent vissza a világgazdaságba, amikor mindenki azért versenyzett, hogyan tudna minél kevesebb szabályozással, minél alacsonyabb adókkal és a dolgozók minél gyengébb védelmével kedvezni a multinacionális nagyvállalatoknak. Magyarország is ebbe a lefelé tartó versenybe szállt be.

Emiatt a hazai dolgozók által megtermelt értéknek csak kisebb része maradt itthon. Így nem maradt pénz a fejlődő infrastruktúrára, minőségi közszolgáltatásokra, a jövőbeli jólétet garantáló oktatási rendszerre, a szegényeket óvó védőhálóra.
A magyarországi dolgozók egyre védtelenebb helyzetbe kerültek a munkáltatókkal szemben.
Mindkét folyamat 2010 után csak fokozódott: a kormány minden eddiginél több pénzt vont ki a közszolgáltatásokból és adott át támogatásként a nagyvállalatoknak, a sztrájkjog gyengítésével és a rabszolgatörvénnyel pedig tovább gyengítette a dolgozók pozícióját.

Pedig Magyarországon komoly hagyománya van a dolgozói összefogásnak és önrendelkezésnek, az 1956-os munkástanácsoktól a Hangya Szövetkezetig. Miközben az 1989 utáni rendszer a szavak szintjén támogatta a szakszervezeteket, a jobb- és baloldali elitek valódi beleszólást és hatalmat nem adtak a dolgozóknak.

A mi feladatunk, hogy visszaadjuk a munka becsületét, a dolgozóknak valódi beleszólást adjunk a termelésbe és a közösségi javak magánosításából feltőkésített oligarchák javait a dolgozóknak engedjük át. Olyan jövőt kell teremtenünk, amelyben a magyar állam nem olcsón eladható munkagépekként, nem kiárusítható portékákként tekint a dolgozókra, hanem jólétük, megbecsültségük válik központi célkitűzéssé.

Az elmúlt egy évben megdőltek a nemzetközi pénzügyi intézetek által évtizedekig képviselt válságkezelési dogmák. A járvány visszaszorítása érdekében bevezetett, gazdaságot korlátozó intézkedéseket számos országban ellensúlyozták példátlan szociális juttatások, közvetlenül a munkavállalókat és cégeket is célzó mentőcsomagok. Magyarországon, a Fidesz neoliberális politikájának következtében nem ez történt.

A megtévesztő kormánypropaganda ellenére, a magyar dolgozók reálbére alulmúlja a térség országait. Ennek oka, hogy a kormány egészen a közelmúltig tudatosan visszafogta a béreket. A kormányzati hazugsággyár által hirdetett szinthez képest a bérek legalább 20 százalékkal alacsonyabbak. A vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek drámai módon megnőttek. Célunk tehát az általános bérfejlesztés, a szakszervezetek és dolgozói jogok megerősítése, az egyenlőtlenségek mérséklése az alábbi eszközökkel.

Vissza kell adni a dolgozók jogait a Munka törvénykönyvének módosításával, a sztrájkjog erősítésével és a rabszolgatörvény kivezetésével!
A nagyvállalatok állami támogatását és a közbeszerzéseken való részvételt a dolgozók jogainak (pl. a szabad szakszervezet alapítás jogának) tiszteletben tartásához kell kötni. A munkajogot minden cégnek be kell tartania!
Rendezni kell a közszolgálatban dolgozók, szociális dolgozók, rendőrök, tűzoltók, kulturális dolgozók, ápolók, tanárok, a kórházi és oktatási dolgozók béreit! Elfogadhatatlan, hogy ezek a dolgozói csoportok a létminimum szintjén tengődjenek!
Igazságos, többkulcsos jövedelemadó-rendszert vezetünk be, visszahozzuk a többkulcsos társasági adórendszert, amely a hazai kis- és középvállalkozásokat hozza előnyösebb helyzetbe, a nagyvállalatokat pedig igazságos közteherviselésre fogja.
A kormányváltás után elzáródik a pénzcsap, az oligarchák cégbirodalmai közül várhatóan több a csőd közelébe fog sodródni. Az államnak az adósságuk kifizetéséért cserébe meg kell vásárolnia ezeket a cégeket, és kísérletet kell tenni a közösségi tulajdon megteremtésére, a cégeket privatizáció helyett közösségi tulajdonba kell adni!
Ezen kívül is támogatnia kell az államnak a dolgozói tulajdonlást, hogy a megtermelt érték helyben maradjon, és az emberek szükségleteit szolgálja!
Fel kell számolnunk az offshore-világot! Az európai társadalmak leggazdagabbjai adóparadicsomokba mentik ki csillagászati vagyonukat, és nem járulnak hozzá a közösségi intézményrendszer fenntartásához. E rekordméreteket öltő jelenség ellen csak nemzetközi fellépéssel lehet küzdeni, ezért szorgalmazni fogjuk a szupergazdagok és nagyvállalatok adózását transzparenssé tevő nemzetközi adatbázisok létrehozását, illetve az adóparadicsomok felszámolását.
A nemzetközi cégek által működtetett globális ellátási láncok instabilitása szintén meglátszott az elmúlt évben. Magyarország nem lehet pusztán összeszerelő ország, növelnünk kell a hazai gazdaság értékét azáltal is, hogy fokozzuk a kis- és középvállalkozások önálló fejlesztési, termelési és értékesítési lehetőségeit.

Ezekkel az intézkedésekkel olyan gazdaságot teremtünk, amely elsősorban az emberek jólétének szolgálatában áll, nem pedig olyan absztrakt statisztikai mutatókat hajszol, amelyek nem vesznek tudomást a társadalom szükségleteiről.

II. Propaganda helyett médiát a közösségnek!

A magyar média a katasztrófa szélén áll. Már amikor a Mércét alapítottuk, akkor szembesültünk rengeteg válságtünettel, amik azóta csak égetőbbé váltak. Mércés építkezésem során arra is rá kellett jönnöm, hogy az individuális, egy-egy médiatermék által adott egyéni válaszok nem elegendőek az összefonódó válságok feloldásához.

A közösségi média egyre kevesebb teret ad a szerkesztőknek, a mélyebb anyagoknak, a strukturált gondolkodásnak, és egyre inkább az érzelem-vezérelt kattintáshajhászás és polarizáció felé viszi a folyamatosan apadó hirdetői pénzekért küzdő médiatermékeket.
Sokan a túlélésre azt az utat választják, hogy az internet egyetlen pozitív demokratikus hagyományát, az ingyenességet feladják, és fizetési kapu mögé rakják a tartalmaikat. A demokrácia jó működéséhez szükség van arra, hogy az állampolgárok széles körben hozzáférhessenek releváns közéleti információhoz, ezért a hozzáférés fizetőssé tétele komoly kihívást jelent a demokrácia újjáépítése szempontjából is.
Mindeközben állami százmilliárdokból működik a kormányzati propaganda és a kormányzati sajtógépezet, ami mindent letarol az útjából, az állami hirdetések robbanásszerű növekedése pedig komplex függési rendszereket alakít ki.

Épp ezért ki kell szabadítani a magyar médiát a hirdetők és az oligarchák karmaiból, és csökkenteni kell kiszolgáltatottságát a nagy globális technológiai monopóliumok felé, mert enélkül nincs szabad magyar média, szabad nyilvánosság és demokratikus közvélemény. A média világszerte útkeresésben van, próbálja megtalálni a megoldásokat az újonnan fellépő kihívásokra. Épp ezért olyan médiarendszert kell itthon meghonosítanunk, amely hosszú távon is fenntartható, példaértékű működést generál.

Megszüntetjük a közmédiát, az MTI kivételével, utóbbi hírszolgáltatását fizetőssé tesszük a médiavállalatok felé, hogy ezzel megszüntessük monopóliumát. A jelenlegi, kormánypártok által ellenőrzött MTI-monopólium így megszűnhet, és megnyílhat az út egy sokszínűbb hírügynökségi mezőny felé.
Lehetővé tesszük és ösztönözzük, hogy a médiacégeket azok birtokolják, akik benne dolgoznak. Az állam hiteltámogatást nyújt azoknak a szerkesztőségeknek, amelyeknek dolgozói megveszik tulajdonosaiktól a médiatermékeket. Ezzel jelentősen csökkenhet az átláthatatlan tulajdonviszonyok, strómanok és oligarchák káros befolyása a sajtó függetlenségére, és csökken az esélye, hogy kormányzati ráhatásra szerkesztőségek szűnjenek meg.
A közmédia 120 milliárdos költségvetéséből létrehozunk egy pénzalapot, amelyből minden magyar állampolgárnak lehetősége lesz egy médiaterméket támogatni évente. Erre az állampolgárok által elosztott pénzalapra azok a médiatermékek lesznek jogosultak, amelyek közösségi tulajdonban, az újságírók és dolgozók tulajdonában vannak.
A szerkesztőségeket egy olyan médiatanács felügyeli majd, melynek tagjait felerészt a parlament választja a képviselői helyek arányában, felerészt pedig a közösségi szerkesztőségek az állampolgári támogatásuk arányában. A közösségi támogatásban részesülő szerkesztőségeket etikai kódex szabályozza majd, amely tiltja az uszítást, a gyűlöletbeszédet, a diszkriminációt és társadalmi csoportok megbélyegzését, de ösztönzi a szabad vitát!

Ezek az átalakítások felszámolják az átláthatatlan tulajdonosi struktúrákat; közelebb viszik a médiát az állampolgárokhoz; felszabadítják a sajtót a politikai érdekek és globális óriásvállalatok kényszerei alól; a szerkesztőségeknek visszaadják szakmai autonómiájukat, a polgároknak pedig a szabad, független tájékozódás lehetőségét.

III. Urizálás helyett gondoskodó Magyarországot!

A koronavírus-járvány bebizonyította, hogy a gondoskodó ágazatok milyen létfontosságú szerepet játszanak az emberek hétköznapi életében és a társadalom működésének biztosításában.

Ezeket az ágazatokat és a bennük dolgozókat azonban harminc éve minden kormány mostohán kezelte. Az, hogy még működnek, csupán e szakmák elkötelezett dolgozóinak mindennapi áldozatvállalásán múlik.
Ezzel párhuzamosan fokozatosan épülnek ki azok a drága magánszolgáltatások, amelyek menekülési útvonalat biztosítanak a gazdagok számára, miközben a társadalom széles rétegeit az egyre inkább kivéreztetett állami rendszerben hagyják.
Magyarországon mára gyakorlatilag megszűnt a társadalmi mobilitás, a szülők anyagi helyzete gyerekeik, unokáik és dédunokáik boldogulási esélyeit is döntő mértékben meghatározzák. Ez egy kasztos osztálytársadalom kialakulásához vezetett, amely rombolja a politikai közösségen belüli szolidaritást, egymás ellen hergeli, versenyezteti a különböző társadalmi csoportokat, reménytelenséget, kilátástalanságot eredményez, egy olyan világot, amelyben nem lehet jövőt álmodni.
Visszaszorult az oktatáshoz való hozzáférés, tízezrek záródtak ki a társadalombiztosítás rendszeréből, egyre nehezebb és drágább kultúrához jutni, az emberek életminőségét növelő infrastruktúra-fejlesztések helyett pedig túlárazott kilátók épülnek.
Az elmúlt 30 évben elloptuk és elhazudtuk azokat a programokat és támogatásokat, amelyek lehetővé tették volna, hogy roma honfitársainkkal egyenlő módon, egy közösségben, megkülönböztetés és a politika által gerjesztett etnikai konfliktusok nélkül éljünk. A KSH számítása szerint a 18-24 éves roma fiatalok nagyjából kétharmada korai iskolaelhagyó, vagyis legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezik, arányuk ráadásul növekszik. A romlást elsősorban az idézi elő, hogy a Fidesz 18 évről 16 évre szállította le a tankötelezettség felső korhatárát, hogy minél hamarabb kiterelje a fiatalokat a munkaerőpiacra.
A közszolgáltatásokat működtető emberek a jobb élet reményében tömegével vándorolnak ki, az itthon maradóknak pedig egyre több olyan akadállyal kell otthon, a négy fal között megküzdeniük, amelyben joggal várhatnák el az állam szerepvállalását.

Véget kell tehát vetnünk a közszolgáltatásaink kivéreztetésének és újjá kell építenünk azokat, ha el akarjuk kerülni társadalmunk teljes szétesését!

Bölcsődei hozzáférést és minőségi óvodákat biztosítunk minden családnak! A gyermeknevelés költségei egyre nagyobb mértékben hárulnak a családokra, a meglévő szolgáltatásokhoz való hozzáférésben és a szolgáltatások minőségében is óriásiak az egyenlőtlenségek. A bölcsődei és óvodai hálózat általános bővítése mellett plusz forrásokat és fejlesztőpedagógusokat biztosítunk a legnehezebb helyzetben lévő intézményeknek.
Minőségi ingyenes egészségügyi ellátást biztosítunk mindenkinek! Elsődleges cél, hogy mindenki a lakhelyéhez közel hozzáférjen az alapvetően fontos ellátásokhoz. Visszafordítjuk a Fidesz fizetős egészségügy felé tett lépéseit, például a tb-törvény szigorítását. Teljesen elfogadhatatlan, hogy a kormány több mint 70 ezer embert kizárt a társadalombiztosításból. Ez megteremti az alapját a további forráselvonásoknak, és fokozatosan egyre szélesebb rétegeket szorít ki az ellátásból. Az egészség mindenkinek jár, függetlenül anyagi helyzettől!
A jövőnket csak úgy szerezhetjük vissza, ha azt közösen, közösségben tesszük. A magyar államnak belátható időn belül fel kell számolnia minden olyan struktúrát, amely a szegények és köztük kiemelkedően a romák elkülönítését szolgálják, illetve direkt vagy indirekt módon ezt idézik elő például a közoktatásban, az otthonteremtési, családtámogatási, település és városfejlesztési, felnőttképzési és szociális ellátó rendszerekben. Emellett külön forrásokat kell elkülöníteni a legszegényebb térségekben zajló óvodai, bölcsődei oktatásra a közoktatásra, és felnőttképzésre. Meg kell akadályozzuk a szegénység továbbörökítését.
Ingyenes lakhatást biztosítunk a közszolgáltatásokban dolgozó pályakezdőknek! A hazai lakásárak, lakhatási viszonyok lehetetlenné teszik, hogy emberek az ország egyik részéből a másikba vándoroljanak, a közszolgáltatásokat nyújtó fiatal pedagógusok, ápolók, orvosok, szociális munkások számára pedig a városi lakhatás megfizetése szinte lehetetlenné vált.
Kedvezményes hitelkonstrukciókkal és állami garanciavállalással támogatjuk a lakásszövetkezetek létrehozását. A lakásszövetkezetek egyszerre több lakhatási problémára is megoldást kínálnak: egyrészt a piacinál olcsóbb és kiszámíthatóbb lakhatást biztosítanak a résztvevőknek, másrészt pedig csökkentik az egyéni lakáshitel-felvétel kockázatait, amelyek igen jelentősek tudnak lenni, ahogyan azt a devizahitelezés hazai válsága fájóan bizonyította.
Bővítjük az idősgondozás intézményrendszerét, és látványosan javítjuk az itt dolgozók munkafeltételeit. Az idősgondozás alatt egy időzített bomba ketyeg: egyre kevesebb ember gondoskodik egyre több idős emberről, az intézményrendszer leépült, a szakemberek kivándoroltak, a bérek megalázóak, a munkakörülmények embertelenek.
Az egész országra kiterjesztjük a ferencvárosi “védett lakások” rendszerét. A családon belüli erőszak elszenvedőit sok esetben a menekülési útvonalak hiánya tartja fogva bántalmazó kapcsolataikban. Ferencvárosban széles társadalmi támogatásnak örvendő védett lakásprogram indult el, ezt a modellt terjesztenénk ki az egész ország területére, ezzel kibővítve a jelenlegi, erősen hiányos védett házak rendszerét.
Fidesz által képviselt hamis “munkaalapú” társadalom helyére a dolgozók érdekeit és szükségleteit valóban előtérbe helyező szakpolitikára van szükség. Három hónapról másfél évre bővítjük a munkanélküli támogatás időtartamát, és emellett megemeljük az értékét is.
A járvány alatt egyértelművé vált, hogy a jelenlegi rendszer képtelen kezelni az önhibájukon kívül munka nélkül maradt százezrek problémáit, a munkanélküliek fele ráadásul még ebből a szűkmarkú munkanélküli támogatási rendszerből sem részesül. Nem csak a nagyvállalatoknak van szükségük gazdasági helyreállításra, hanem a hétköznapi embereknek is. Ezért a nettó garantált bérminimum háromhavi értékének megfelelő egyszeri újraindítási támogatást adunk minden olyan háztartásnak, amely az országos átlagkereset másfélszerese alatti jövedelemmel rendelkezik. Ezzel biztosítjuk, hogy az újraindítási támogatás nem a párnahuzatba, hanem egyből a fogyasztásba kerül, ami nemcsak a válság által megtépázott családok életszínvonalán javít, de a gazdaságot is segít felpörgetni.
Megszüntetjük a hajléktalan emberek kriminalizációját és bővítjük az új élet kezdését, tisztességes lakhatáshoz jutást segítő ellátórendszert, támaszkodva az elmúlt évtizedben e téren komoly tapasztalatokat felhalmozó civil szervezetek által kidolgozott megoldásokra.

IV. Kerüljük el a klímakatasztrófát, szerezzük vissza a jövőnket!

A 2022-es választást követően olyan kormányzásra lesz szükség, amely képes szembenézni az ország jövőjét érintő legfontosabb kihívásokkal ezért elképzeléseim túlmutatnak az Orbán-rendszer leváltásán.

A rendszerváltást követően Magyarország kiszolgáltatottá vált a globális gazdasági rendszer, a pénzügyi piacok és a multinacionális vállalatok érdekeinek.
Ezeket a problémákat a Fidesz részben felismerte, ám ahelyett, hogy a magyar állampolgárokat segítette volna, csakis saját hatalmát és vagyonosodását igyekezett biztosítani népinek és nemzetinek hazudott retorikájával.

Több időt azonban nem vesztegethetünk el, a koronavírus-járvány következtében kialakult társadalmi krízis, a klímaválság és az életünk minden területén jelenlévő globális vállalatok okozta károkat haladéktalanul kezelnünk kell. Közösen, demokratikus döntéshozatallal kell választ találjunk a 21. század kihívásaira.

A Covid-19 vírus okozta járványra itt és most nem számítottunk, de ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna már ismertek mindazok az összefüggések, amelyek megnövelik az állatvilágból emberek közé kerülő betegségek elterjedésének esélyét.
A természetes élőhelyek szinte teljesen felszámolásra kerültek az elmúlt évtizedekben azért, hogy olcsó iparosított mezőgazdasági terményeket termeljünk a szintén iparosított állattartás és saját igényeink kiszolgálására.

A járványveszély közvetlen elhárítását követően részt kell vennünk a környezetpusztító mezőgazdasági gyakorlatok felszámolásában és új alternatívák kidolgozásában.

Az elkövetkező 10 év sorsdöntő az emberiség számára, most kell cselekednünk, hogy elkerüljük a klímaváltozás legszörnyűbb környezeti és társadalmi hatásait.
Magyarország befolyása a globális folyamatokban önmagában természetesen ehhez nem elegendő, de sokat tehetünk azért, hogy a magyar lakosságra nehezedő, klímaválság okozta terheket enyhítsük, és megakadályozzuk az ország termőföldjeinek elsivatagosodását.

Zöld fordulatra csak akkor van lehetőség, ha minden döntésnél figyelembe vesszük a környezetterhelés problémáját, és kiemelt célként kezeljük a karbonsemlegesség és a fenntarthatóság céljait. Ezért központi része mind a szociális, mind a gazdaságpolitikai programomnak a zöld gondolat.

Egy baloldali, zöld program mindenekelőtt az igazságos átmenet programja, amely megakadályozza, hogy a reformok terheit az embereknek kelljen viselniük. Az állami szerepvállalás képes az ökológiai, társadalmi és gazdasági szempontok együttes képviseletére.

A Fidesz által elhanyagolt állami kapacitások és társadalmi erőforrások, az oktatás, az egészségügy és a közlekedési infrastruktúra fejlesztése mind jól illeszkednek a korábban említett klímacélokba.

Nagyívű, új technológiai megoldásokra és a helyi közösségek önfenntartási lehetőségeinek javítására egyaránt szükségünk van, programomban ezekre teszek javaslatot.

Zöld munkahelyteremtést! A zöld átállás a technológiai és energetikai szektorokban komoly új lehetőségeket is jelentenek, szintén igaz ez a lakhatási célú ingatlanberuházások terén. Ahhoz, hogy minél többen és minél hamarabb fenntartható jólétben élhessünk, elkerülhetetlenek komoly infrastrukturális fejlesztések is. A tömegközlekedés színvonalának emelése, a megfizethető és jó minőségű lakhatás biztosítása önmagában hozzájárul a zöld munkahelyteremtés programjához.
Nem engedjük el a régi ipar munkásainak kezét! Külön célunk lesz, hogy zöld munka- és átképzési lehetőségeket biztosítsunk azoknak, akik esetlegesen a zöld átállás következtében a környezetterhelő szektorokban lévő munkahelyeiket elveszítenék. Az ipar leépülésével sújtott térségek problámáira célzott közösség- és iparfejlesztő politikákkal lehet csak választ adni. A legsikeresebb modellváltó nehézipari térségek (például a németországi Ruhr-vidék) állami és önkormányzati tervezéssel, segítséggel lettek versenyképes, zöld gazdasági központtá. Ezt a modellt fogjuk alkalmazni.
A kistérségi, helyi gazdasági kezdeményezések, így a szociális szövetkezetek támogatásával szintén új munkahelyek teremthetőek. Elképzeléseink szerint ezek a helyi, szövetkezeti elven szerveződő vállalkozások mind közösségi, mind ökológiai célokat segítenek megvalósítani. A helyben termelt és értékesített élelmiszer környezetterhelése töredéke a bolygó távolabbi tájékairól érkező termékeknek, amelyek olcsóságát, többek között, a fejlődő világ fokozottan kizsákmányoló munkaviszonyai és a természet vég nélküli kimerítése biztosítják.
Természetesen a közösségi mezőgazdaság és szövetkezeti formák segítéséhez elengedhetetlen a Fidesz által előállított mesterséges nagybirtok-struktúra fokozatos felszámolása.
A mezőgazdaság és az élelmiszerellátás fenntarthatósága a városi élethez is nélkülözhetetlen előfeltétel. Ahhoz, hogy a Rákóczi téri vagy a Fővám téri vásárcsarnokban friss, egészséges és megfizethető termékekhez juthassunk hosszú távon és kiszámíthatóan, fel kell készítsük a klímaváltozás hatásaira a magyar mezőgazdaságot is.
Szintén a körzetben számos jó példa mutatja a városi közösségi kertek fontosságát, az ilyen önszerveződő kezdeményezések elősegítésére, az élettereink zöldítésén igyekvő szerveződések támogatására szánt forrásokat 2022 után jelentősen meg kell növeljük.
Ahogyan azt Budapesten 2019-ben sikerült elérnünk, úgy országosan is klímavészhelyzetet kell hirdessünk. A szimbolikus jelentőségén túl, a vészhelyzet alatt minden egyes költségvetési döntésnél súlyos környezet- és klímavédelmi szempontok szerint kell elbírálni a közbeszerzéseket, az állami beruházásokat. Az ország mihamarabbi karbonsemlegességének biztosításához ökológiai adóreformra is szükség lesz, hogy ezáltal ösztönözzük a megújuló energiaforrások használatát és hamarabb elhagyhassuk a fosszilis üzemanyagokat.